A jelen egy olyan átmeneti létállapot, ami a képlékeny múlt és a meghatározott jövő között helyezkedik el. Mivel az események aktív megtapasztalása csak a jelenben lehetséges, nem lehet megkerülni. Bár történtek kísérletek arra, hogy utólagos emlékek formájában hamis információk jussanak az idővonalra, a gyakorlatban ilyenkor alternatív valóságok nyílnak, mert bár ezek az információk be tudnak kerülni, az átélésük nem megkerülhető. A mindent tudó jövőnek sincs adu ász a kezében, mert hiába helyezi az erőforrásait magasabb dimenziókból egy adott valóságba, a valóságok nyílnak és záródnak, nem lehet tudni, mikor melyik a fősodrás. A jelen tehát megkerülhetetlen és arra kényszerít, hogy rajta maradj.

Mivel az alacsonyabb dimenziók hátrányban vannak a magasabbakkal szemben, ezt a hátrányt úgy lehet csökkenteni (még az is előfordulhat, hogy a magad javára billanteni), hogy váratlanságokkal minél több olyan alternatívát hozol létre, amiben nehéz eldönteni, melyikre helyezzék a tétet. Minél komplikáltabbá válik a helyzet, annál nehezebb ennek eldöntése még akkor is, ha a magasabb dimenziónak logikai ráció áll a rendelkezésére.

The present is a transitional state of being situated between the malleable past and the predetermined future. Since the active experience of events is possible only in the present, it cannot be bypassed. Although attempts have been made to introduce false information into the timeline in the form of retrospective memories, in practice this opens up alternative realities, because while this information can be introduced, the experience of it cannot be bypassed. Even the all-knowing future has no trump card up its sleeve, because even if it places its resources from higher dimensions into a given reality, realities open and close, and it is impossible to know when which one is the main stream. The present, therefore, is inescapable and forces you to stay with it.

Since lower dimensions are at a disadvantage compared to higher ones, you can reduce this disadvantage—and perhaps even turn it to your advantage—by creating as many unexpected alternatives as possible, making it difficult to decide which one to bet on. The more complicated the situation becomes, the harder it is to decide, even if the higher dimension has logical reasoning at its disposal.

Mint ahogy egy ilyen konfliktus esetén hol az eszedre, hol a szívedre kell hallgatnod (annyira vagy jó, mennyire találod el), nehéz eldönteni, hogy melyik a helyes forrás, ami-aki előbb volt, vagy később. A harmadik dimenzióban sokszor esnek abba a hibába, hogy mindig az elsőszülöttet tekintik annak, ám a magasabb dimenziós időgondolkodás ennek pont az ellentéte. Ha valaki segíteni akar neked onnan, ő sem tudja ezt kikerülni, tehát közel sem biztos, hogy a szülő az ős és a gyerek a leszármazott, ám a 3D-ben ezek a szerepek szilárdak.

A magasabb dimenziós időgondolkodás nem gondolkodik múltban, jelenben és jövőben, hanem csak egy pontban az idővonalon. Ha a jelenedhez képest ez a pont az ismeretlen jövőben van, nehéz kitalálni azt, mi a szándék és azt, ez a T0 mikor következik be. Ilyenkor ebből a T0 pontban létrejön egy húzóerő, ami felé elindulnak az elemek és az események. Ám mivel mindenki csak egy valóságot érzékel, az is előfordulhat, hogy maga a szándék-cél nem ott fog megvalósulni, ezért ezek a valóságok versenyben állnak egymással. Úgy tudod ezt a magad javára befolyásolni, ha olyan fejlesztéseket végzel el önmagadon, ami értékessé (megkerülhetetlenné) tesz téged. Itt sem könnyű megtalálni az egyensúlyt, mert ha ráfekszel a 3D-re és sokat tanulsz és/vagy edzed a testedet, túl kevés leszel a spirituális oldalon. Ha szép vagy és okos, mit sem érsz a szükséges tudatszint nélkül (persze állandó drogozás mellett ez is megoldható). Ha túl mélyre mész és elhanyagolod magadat, valamint a téged körbevevő világot, elveszíted a szalonképességedet a játéktéren. Minden a lehetőségeidtől és a bevállalásaidtól függ, hogyan és mivé fejleszted magad, mit tudsz kihozni a rendelkezésedre álló lehetőségekből.

Just as in such a conflict you must listen sometimes to your mind and sometimes to your heart (you’re only as good as how well you get it right), it’s hard to decide which is the correct source—the one that came first or the one that came later. In the third dimension, people often make the mistake of always considering the firstborn to be the one, but higher-dimensional thinking about time is exactly the opposite. If someone wants to help you from there, they can’t avoid this either, so it’s far from certain that the parent is the ancestor and the child is the descendant, but in 3D, these roles are fixed.

Higher-dimensional thinking about time does not operate in the past, present, and future, but only at a single point on the timeline. If, relative to your present, this point lies in the unknown future, it is difficult to determine what the intention is and when this T0 will occur. In such cases, a pulling force arises at this T0 point, toward which elements and events begin to move. However, since everyone perceives only one reality, it may also happen that the intention-goal itself will not be realized there, so these realities compete with one another. You can influence this to your advantage by making personal improvements that make you valuable (indispensable). Finding the balance here isn’t easy either, because if you focus too much on the 3D world and study a lot and/or train your body, you’ll fall short on the spiritual side. If you’re beautiful and smart, you’re worth nothing without the necessary level of consciousness (though, of course, this can be achieved through constant drug use). If you go too deep and neglect yourself and the world around you, you’ll lose your salon skills on the playing field. Everything depends on your opportunities and your commitments—how and into what you develop yourself, and what you can make of the opportunities available to you.